„Árpád-házi Szent Erzsébet kora is, a mi korunk is nagyot téved a vagyon körül. Akkor is, ma is gyűlölik a vagyont, amíg a másé; de amikor a vagyon megmozdul, jaj de szerelmetes portéka. Érdemes érte a VII. parancsba is belerúgni. Tegnap utálatos a magántulajdon, ma már szent és sérthetetlen, amikor az Énhez közelebb jött. Rossz tehát a vagyon? Dehogy rossz, csak embere válogatja. Az egyik elkárhozik vele, mint Júdás, – ha beszegődik szolgalegényének, a másik rózsás Szent Erzsébet lesz általa. Miből van a rózsája? Alamizsnából, vagyonból!”

1945. november 19. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 47-48. old.