„Légy üdvözölve hazánk ifjúsága, biztató tavaszunk az ősz borújában! Üdvözlő szavatokból kérdés csendül felém: merre menjünk? Krisztus az az Út, amelyen járnotok kell, az az Igazság, amelybe öltöznötök kell. Ő az az Élet, amelyet élnetek kell az idők kavargásában is. Nehéz a hitvallás? Bízzatok! Aki mellett jártok, meggyőzte a világot! A gyűlölet kavargása lehet félelmetes, mint a kráterek világa, de hiszek a szeretet végső győzelmében! És hittel hirdetem: a mi eszményünk olyan Magyarország, amelynek alapja a valláserkölcs, támasza a nemzeti érzés, fiai és leányai hívők és magyarok!

Fac hoc, et vives! Tedd ezt és élni fogsz, magyar ifjúság, és él e haza! A Nagyasszony védelme alatt, Szent Istvánnak, Szent Imrének, Szent Margitnak és a többieknek lába nyomán járva, – ahogy oly gyakran kétszeresen imádkozzátok, énekelve mondjátok: – legyetek mindannyian egy-egy fundamentumkő, egy-egy biztos oszlop a hazában: tiszták, hősök, szentek! Ámen.”

1945. október 14. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 24. old.