„A mai gyógyulás egyik legelső követelménye és előfeltétele, hogy mindannyian tudjunk már egyszer mindenkinek szívből és maradéktalanul megbocsátani. Az első világháborútól a mai napig rengeteg üszkösödő sebet hordoznak itt az emberek, tartozzanak azok bármely fajhoz, valláshoz vagy felekezethez, foglalkozáshoz. Egekig csapkodott, fölhatolt a megtorlás szelleme. A gyűlölet váltógazdasága idején a fölül levők tobzódó féktelenséggel általánosítva, bírói ítélet nélkül lakoltatnak felebarátokat. Az alullevők összeszorított fogakkal készülődnek mindig a talán még élesebb visszafizetésre. Egyszer el kell kezdeni a megbékélést, mert belepusztulunk a folytonos megtorlások végeszakadatlan láncolatába. Kezdje az, akinek kezében a hatalom és békéljen meg az a szív, amely tele van fojtott keserűséggel. Egy Atyának vagyunk teremtettjei egy Fiúnak megváltottjai, egy Léleknek megszenteltjei. Egy balsorsú hazának vagyunk szenvedő polgárai. Ki az, akinek sebei gyógyírt, enyhítő balzsamot nem áhítanának.”

Püspökkari pásztorlevél 1946. augusztus 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 181. old.