„Szent Ambrussal tartunk: »Nem illik a császárhoz és a hatalomhoz a szólásszabadságot megtiltani, de nem illik az Egyház papjához a saját véleményének az elhallgatása sem. Semmi sem teheti a császárt és hatalmát annyira népivé, mintha annak a szabadságát szereti. Épp az a különbség a jó és rossz hatalombirtokosok között, hogy a jók a szabadságot, a rosszak a rabszolgaérzületet szeretik. Semmi sem annyira veszélyes az Isten előtt és oly megalázó az emberek szemében, a papban, mintha nem meri a maga igazságát szabadon, bátran hirdetni.« Mi megadjuk a császárnak, ami a császáré, de Istennek is azt, ami az Istené. Az adó a császáré, nem is tagadjuk meg tőle. Az Egyház az Istené, azért nem is szolgáltatjuk ki a császárnak. A császárnak nincs joga az Isten temploma felett. A császári bíbor csak császárrá tesz, de pappá nem! Az oltár belső terébe a császár nem léphet.”

1946. november 7. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 227. old.