„Mi még ellenségeinket is szeretjük, mert Jézus és nyomában Szent István szerpap iskolájában ezt tanultuk. Ha valahol az életben, itt ezen a téren lehet igazán nagy az ember, aki legyőzi önmagát. De sokszor lecsepülik előttünk a középkort és mily törpék vagyunk mi a középkori ember mellett! A középkori Firenzében megöltek egy fiatal nemest. Az öccsének, János lovagnak, felforr a vére, ezért bosszú jár! Fegyveres lovasokkal űzi-hajtja a határban a tettest. Végre lobbot vethet a bosszú, mert egy vad szakadékban eléjük kerül. Körülfogják. A gyilkos letérdel, két kezével keresztet alakít, csak annyit mond: »Ma Nagypéntek van!« És János lovag lelkében lepereg a folytatás, ott a kereszten Jézus így imádkozott: »Atyám, bocsáss meg nekik!« A kard lehanyatlik, a bosszú kihűl, a gyilkost Jézusért testvérévé fogadja. Ez volt Gualberti Szent János önlegyőzése, amely jó volna, ha ma iskolát nyitna.”

1945. december 23. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 53. old.