Mindszenty Főpásztorunk, már mint veszprémi püspök, majd mint esztergomi érsek és bíboros is, legfontosabb feladatának a „lelkipásztorságot” tartotta és folytatta egészen haláláig. Három ünnepi beszédéből kis rövidítéssel az alábbiakban részleteket közlünk:

Frankfurti sajtókonferencián, 1974. X. 10.

„Emlékirataim” c. könyve megjelenésekor, nyilatkozatának három fő iránya volt. (1) Hálát adott a Gondviselésnek, hogy 23 éves keserű helyzete után, betegségei ellenére is ép testtel és lélekkel került ki a szabad világba. (2) Kimondhatatlan örömöt szerzett, hogy „a másfélmilliós emigráció körében folytathatom a lelkipásztorkodást... Örülök annak, hogy most megjelenhetett emlékiratom... és alkalmat nyerek arra, hogy rámutassak: mi vár a világra a kommunizmus révén. (3) Vannak szomorúságok is a jelen pillanatban. Először itt van az Egyház, a Világ helyzete... Aztán fáj nekem Nemzetem és magyar Egyházam sorsa.

Az istentelen rendszernek elkötelezett püspökök és papok, az istentelenség és az embertelenség szolgálatában állnak. Nagyon félő az, hogy az isteni Kinyilatkoztatás és benne a Szentírásnak az Igéi kiüresedéshez és a nép lelkében hitelt-vesztetté lettek!” – Sajnos, ez tökéletesen bekövetkezett. A közel 8 millió keresztény felekezetű hívőből jó 6 millió lett közömbös hitű, és csupán anyakönyveikben „léteznek”. Mindez a veszteség a hitismeretben sekélyes, téveszméket majmoló, így a kor lélekölő hatásainak kiszolgáltatott, a tiszta értékekben való hitelvesztettségnek tudható be.

A Főpásztor beszédében nyomatékos helyet kapott: „A magyar történelem –- mostani fázisában, a Rendszer 15 év alatt kiirtott 3.150.000 magzatot. (1974) Ehhez hozzáadhatom azt a jó másfélmillió emigránst, akiket túlnyomó részt Ez A rendszer tett hazátlanná és számkivetetté. Ez együtt több mint öt és félmillió magyar, azonos az 1490-beni Mátyás halálakori lakosság létszámával! Maga Kádár János, 15 év alatt elpusztított 3.150.000 méhmagzatával – mellyel sajnos világelsők lettünk – több embert pusztított el, mint 22 török szultán 456 éven keresztül.

Ha valahol létezik az emberi jogoknak csúffá tétele, akkor Magyarország tipikus példája ennek.” (Az egyik újságíró azt kérdezte, hogy személyében ellentétbe került-e a Pápával, – mondván: a Szentatya megtiltotta, hogy közzé tette Emlékiratait?)

– Én nem tartom tilalomnak, csupán csak aggálynak, amint ez könyvemben benne van. A Szentatyának arra nézve volt aggálya, hogy a könyvemben érintett tettesek majd engem támadni fognak. Nagyobbnak gondolta a tettesek táborát. Aztán kiderült mára már csekély a számuk, mert velük is az történt, mint amit velünk tett a bolsevizmus. Saját embereit is felfalta. Nekem egyébként is 30 év alatt egyel több támadás, igazán nem tesz semmit, én úgy hozzá szoktam ezekhez, mint kutya a veréshez.

Fotó: Jack Metzger – Ungarischer Freiheitskampf, 1956 CC BY-SA 4.0