„Feketézés közben a bíboros rágyújtott egy szivarra. Észrevehette meglepetésemet, mert megkérdezte:

– Tudja-e ügyvéd úr, hogy miért szivarozom?
– Gondolom, mert étkezés után jólesik.
– De tudja, hogyan szoktam rá? – faggatott tovább.
– Nem – válaszoltam.

Zalaegerszegi plébános koromban édesanyám egyszer azt mondta: Édes fiam, gyújtsál már rá egyszer egy szivarra! Megkérdeztem, hogy miért. Mert szeretem a szivar füstjét – mondta édesanyám. Rágyújtottam, és azóta néha-néha elszívok egyet.”

Varga László 1972-es élményét idézi Mészáros István: Egy „kultusz” a XXI. században, 338. old.