A kiengesztelésről

„Sistergő láván se élet, se országépítés, se nyugodt kormányzás nem lehetséges. A lávának ki kell hűlnie, hogy bor, búza, békesség fakadjon belőle. Arra a Szent Gellért püspök vértanúra utalva, aki kövezői felé is a megbocsátás igéit hirdette épp most 900 esztendeje, arra kérjük mi, a magyar püspöki kar, július 20-i értekezletünkről a magyar kormányt, szíveskedjék a közkegyelmet meghirdetni, a nagyobb jó, a nemzet, a szebb jövő érdekében.”

(A hercegprímásnak Nagy Ferenc miniszterelnökhöz 1946. július 20-án írt leveléből.)

„Lankadatlanul gyakoroljuk az engesztelést a magunk és mások, különösen a magyar föld bűneiért. Bűnbánatban, áldozatban, hangtalan keresztviselésben mossuk tisztára bűn-szennyes földünket, népünket, hogy eredményes és üdvös legyen ez a szent igyekezet, Mária Szeplőtelen Szívén vezessük át!”

(1948 újévi körlevél)