A katonákról

(Mind a hercegprímás, mind pedig a püspöki kar egésze, védőn tárta ki karját azok felé,  akiktől akkor megtagadták a kijáró megbecsülést)

„Az Istenfélő Jóbnak van egy nagyon igaz mondása: – a balsorsnak megvetés jár a jómódban élők részéről és rúgás vár azokra, akiknek lába megingott. – (12,5) Hős katonáink azonban nyugodtak lehetnek, mert bár balsors érte őket és leverettek lábukról, de nem megvetés és rúgás, hanem szeretet és megbecsülés várja őket a mi részünkről és kegyeletes imánk száll az Ég felé azokért a hősökért, akik életüket áldozták a hazáért.”

(A Püspöki Kar 1945. június 24-i pásztorleveléből)

„Fájlaljuk a hadifoglyok, elhurcoltak sorsát, övéik fájdalmas bánatát és éjjel-nappal gyötrődő aggodalmát. Nem is szűnünk meg értük esedezni Istennél és az illetékeseknél hangoztatni, hogy nemcsak a betegek és közlegények, de az egészségesek és a tisztek is a mi testvéreink, őket is várjuk vissza, szorgalmazzuk, hogy a családi kör rég nélkülözött s áhított melegébe, mielőbb visszatérjenek.”

(A hercegprímás első pásztorleveléből)