Az emberek közül, akik hívőknek vallják magukat, sokan úgy vélik, hogy hisznek: Megvan a magam hite. ,,Megbízható hívő'' vagyok, helyes elvekre tanítom gyermekeimet. A hit ,,hasznos az életben'', főleg megpróbáltatások idején. Megvan a ,,magam'' lelkiismerete. Hívő vagyok: imádkozom, eljárok misére, elvégzem a húsvéti gyónást, megtartom a pénteki böjtöt.  Mások pedig úgy vélik, hogy már nem hisznek, vagy kevésbé hisznek: már nem hiszek úgy, mint egykor;  a vallás már nem nyújt számomra semmit; nem érzek semmit, hitem csökken; hitbeli kételyeim vannak; elvesztettem a hitemet. Az előbbiek is, az utóbbiak is kiforgatták valójából a hitet, kételyben és középszerűségben senyvednek, vagy ábrándokban és tévedésben élnek. Nem tudják, hogy mi a hit.