A hit nem benyomás vagy érzelem, nem az életigenlő optimizmus egyik formája, nem a biztonságérzetünket szolgálja. A hit nem vélemény, nem erkölcsi életszabály, nem okoskodásra alapozott meggyőződés, nem tudományos bizonyosság, nem nevelésből eredő társadalmi szokás. A hit elsősorban kegyelem, (amelyet csírájában a kereszteléskor nyertünk) azaz Isten adománya. Ez a kegyelem segít bennünket, hogy találkozzunk egy élő személlyel, Jézus Krisztussal; lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyosságot szerezzünk arról, hogy Ő igazat mondott, és hogy tanúbizonysága -- szavaiban és tetteiben -- hiteles. E bizonyosság erejében a hit azt eredményezi, hogy magunkévá tesszük Jézus Krisztus látásmódját, az Ő szemével látjuk önmagunkat, a többieket, a dolgokat, az emberiséget, a történelmet, a világegyetemet, Istent-magát, és ennek megfelelően cselekszünk.