Jelenlét

Isten velem van, sőt,
Isten bennem van, életet ad nekem.
Elgondolkodom Isten életadó jelenlétén
testemben, elmémben, szívemben,
egész életemben.

Szabadság

Megpróbálom elengedni gondjaimat, aggodalmaimat,
melyek most nyomasztanak.
Teljesen átadom őket Istennek
– legalább azalatt, amíg imádkozom.

Tudatosítás

Tudatosítom magamban jelenlétedet, Uram,
így nézek vissza az elmúlt időszakra.
Amikor átgondolom, milyen voltam, mit tettem,
őszinte akarok lenni magamhoz,
mert tudom, hogy te az igaz szívet szereted,
és elfogadsz olyannak, amilyen vagyok.

Isten Igéje

²¹Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda köré, ahol ő a tó partján volt. ²²Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, ²³és így esedezett hozzá: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” ²⁴El is ment vele.

Nagy tömeg követte és szorongatta.

²⁵Egy asszony pedig, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, ²⁶és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, ²⁷amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. ²⁸Azt gondolta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. ³⁰De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” ³¹Tanítványai azt felelték neki: „Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?” ³²Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.
³³Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.
³⁴Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.”

³⁵Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és közölték: „A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” ³⁶Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
³⁸Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.
³⁹Bement, és azt mondta nekik: „Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” ⁴⁰De azok kinevették.
Ekkor kiküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
⁴¹Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talíta, kúmi!” – ami azt jelenti: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” ⁴²A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt.
Mindenki nagyon csodálkozott. ⁴³Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.

Gondolatok a mai evangéliumhoz

Maradj ma Jairus vagy a vérfolyásos asszony mellett. Mindketten óriási hitről tesznek tanúságot, amikor Jézushoz fordulnak, és elé tárják gondjukat. Hitüknek, hogy Jézus segíthet rajtuk, nyilvánvalóan nagy hatása van. Próbáljunk meg valamit átvenni az ő bizalmukból, amikor a saját kéréseinket terjesztjük az Úr elé.

Imabeszélgetés

Az egymással való kommunikációhoz nincs mindig szükség szavakra.
El tudom képzelni, hogy csak nyugodtan üldögélek Jézussal?
Én csendben ránézek, ő meg énrám.
Hogy érzem magam?

Befejezés

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.

Ámen