Jelenlét

Uram, te mindig jelen vagy,
és vársz rám.
Add, hogy sose legyek annyira elfoglalt,
hogy ne találjak időt a Veled való együttlétre.

Szabadság

„Egy vastag, ormótlan fatörzs
sosem hinné el,
hogy csodálatra méltó szobor válhat belőle,
és sosem adná át magát a szobrász vésőjének,
aki a maga zsenialitásával meglátja benne a mesterművet” (Szent Ignác).
Isten kegyelmét kérem, hogy hagyjam magam szerető Teremtőm keze által formálódni.

Tudatosítás

Ahogy a mondás tartja: mindennek megvan a maga helye és ideje.
Uram, add, hogy mindig vágyakozzam arra,
hogy jelenlétedben időzzek,
halljam meg hívásodat.

Isten Igéje

Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elméddel; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.”

De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Azok kifosztották és megverték, aztán elmentek, félholtan otthagyva őt. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé. Meglátta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.« Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is cselekedj hasonlóképpen!”

Gondolatok a mai evangéliumhoz

Földi életünk célja, hogy szeressünk, és Isten kegyelmével kifejlesszük egyéni szeretetképességünket. Ennek alapján fognak megítélni. Keresztes Szent János írta: „Az élet alkonyán a szeretetben fognak megvizsgálni minket”. Ha halálunk idején teljes lesz bennünk a szeretet, egyéni képességeink szerint, akkor készen állunk arra, hogy egyesüljünk Istennel, aki maga a Szeretet, és így belépjünk a mennybe.

Embertársak nélkül nem tudhatjuk, hogy valóban szeretünk-e. „Szegények mindig lesznek köztetek” – mondta Jézus. Minden nap gyakorolnunk kell a jótékonykodást, a türelmet, megbocsátást és alázatot, mert mindnyájan bűnösök vagyunk, és rá vagyunk szorulva Isten irgalmára.

Imabeszélgetés

Tudva, hogy még Isten jelenlétében vagyok,
elképzelem Jézust, ahogy itt áll vagy ül mellettem.
Elmondok neki mindent, ami a szívemet nyomja,
úgy beszélek hozzá, mint jó barátomhoz.

Befejezés

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.

Ámen