Minden szent - nagy ember, ám nem min­den nagy ember volt egyúttal szent is, bármily nagy szolgálatot tett is esetleg az emberiségnek. Mégis van közöttük bizonyos hasonlóság.. A zseni és a szent sok közös vonással rendelkez­nek. Mindketten kiemelkednek környezetükből, mint rendkívüli emberek óhatatlanul is felhívják magukra a figyelmet. Egyikük is, másikuk is valami kiemelkedő célt tűzött ki maga elé, és a természet vagy a kegyelem bőséges adományaiban bízva ren­dületlenül törekszenek e cél elérésére. Előrehala­dásukat útjukon nemcsak irigyeik akadályozzák, de nemegyszer akár a legjobb szándék által vezérelt barátaik is. Ha azután elérik a kitűzött célt, vagy legalábbis sikeresen közelednek felé, mindketten követőkre találnak, akik az ő példájuk nyomán több-kevesebb sikerrel haladnak utánuk az új ösvé­nyen. Továbbá a szent és a zseni emléke is nemze­dékről nemzedékre fennmarad (...).  Lényeges különbség is van azonban a szent és a szentségre nem törekvő zseni között. Utóbbi álma - a hírnév. Ezért az emberi elismerésért pallérozza értelmét, ennek érdekében áldozza fel idejét, emészti fel energiáit, és hoz nemegyszer súlyos ál­dozatokat. Miközben ebben az irányban tökéletesí­ti magát, gyakran elhanyagolja az élet legfonto­sabb területeit, így felborítja magában a belső egyensúlyt és harmóniát, sőt másoknak is kárt okoz saját rendetlenségével. A szent épp ellenke­zőleg: csak Isten dicsőségét tartja szeme előtt. Az emberek ítéletei nem izgatják, mivel ezek felett áll. A lélek és a test erőit megfelelően kordában tartja, a testet az értelem, az értelmet pedig Isten irányítá­sára bízza. Ezért örvend a győztesek nyugalmának. Ha vihar támad, és mindenfelől mennydörög­nek a megvetés, a harag, a gyűlölködő irigység megnyilatkozásai, ha rágalom és becsmérlés sújtja, barátai elpártolnak tőle, vagy ami még rosszabb, sértődötten ellenségeihez pártolnak, a zsenit a te­her összetöri, haragossá, mérgessé válik, szenved, és szerencsétlennek érzi magát. A szent mindezek felett áll. Fájdalmat ő is érez ugyan nemegyszer, de lelke nyomban megnyugvást lel az imában, és Is­tenbe vetett bizalommal nyugodtan halad tovább. Valami súlyosabb betegség látogatja meg, az öregkorba lép - a zseni gyakran elveszti zsenialitá­sát, értelmi képességei gyengülnek. A szent ellen­ben tekintet nélkül egészségi állapotára vagy korá­ra, szüntelenül előre halad útján, sőt a betegségek és a gondok a tökéletesség magasabb szintjéhez vezető létrává válnak számára; ezek tüzében meg­tisztul, mint az arany. A zseni öröksége sok hasznot, de gyakran sok kárt is terem az emberiség életében. A szent ellen­ben „mindent jól tesz" (vö. Mk 7,37), Jézus példá­ját követve igazságot és boldogságot vet, bárhol is jár, és példájával az Örök Jósághoz vonzza az em­bereket. Zseni nem lehet mindenki, a szentségre vezető út azonban mindenki előtt nyitva áll...