A rossz legnehezebben legyőzhető forrása az élet kevélysége. Azt mondják, önszeretetünk és kevélységunk negyedórával túlél bennünket, rá­adásul pedig olyan elviselhetetlen, hogy mindenre rátelepszik, még a legszentebb dolgokra is. Valaki imádkozik, törekszik az életszentségre és a tökéletességre, de közben esetleg azt mondja - ó persze most már értek mindent. A kevélység minenütt elkísér. Ha túlságosan elhatalmasodik a lélekben, azt rendszerint akkor vesszük észre, amikor valami megaláztatás ér bennünket. Ilyenkor látjuk meg igazán, valóban alázatosak vagyunk-e. Az Úr Isten az Ő irgalmassága miatt engedi meg a bukásokat és a megaláztatásokat, hogy a lélek felmérhesse, hol tart az alázatosság útján. Ez a legnehezebb küzdélem az ember életében. És aki ezen a területen nem harcol természetes hajlamai ellen, az más területeken is gyakrabban esik el.