13.   Minden teremtmény, mindaz, ami és aki a Teremtőn kívül létezik, Istennek köszönheti létezé­sét (...). A Szent Szűz ugyancsak Isten teremtmé­nye. Önmagától épp ezért nincs semmi érdeme. Mindazt, ami az Övé, Istentől kapta. Azonban Ő a legtökéletesebb teremtmény, épp ezért az Iránta tanúsított tisztelet természeténél fogva Isten iránti tiszteletünket fejezi ki. Ha pl. megcsodálunk egy szép képet vagy szobrot - ezáltal a művész iránti el­ismerésünket fejezzük ki, aki ilyen remekművet al­kotott. Ugyanígy ebben az esetben is, az, aki a Szűzanyát tiszteli, Istent dicsőíti, még ha ő maga nem is lenne ennek tudatában (...). A Szűzanyáról, ha Őt az Atyához való viszonya alapján próbáljuk megközelíteni, azt mondhatjuk, hogy mint mindenki más, Ő is Isten teremtménye. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett em­ber Isten gyermeke; ugyanígy Ő is - az Atya Leá­nya. De ez még nem minden. A Szűzanya ugyanis nem csupán az Atya Leánya, de Isten Fiának Anyja is egyúttal. És az Ő anyasága nem korlátozódik csupán Jézus emberi természetéré, Mária - Isten­anya. Itt azonban az emberi értelem megtorpan. Ho­gyan lehetséges ez? Nem tudjuk, mégis így van. Ezek a fogalmak a végtelenbe nyúlnak, a végtelen­ben pedig az emberi értelem nem tud eligazítani bennünket.