Kétségtelen, hogy a Kármelen az ember nem találkozik ellenségével, de végre is, vannak szimpátiák, az ember vonzalmat érez az egyik nővér iránt, a másik e helyett nagy kerülőt csináltat vele, csakhogy a találkozást elkerülje, így, anélkül, hogy tudomása volna róla, üldözés tárgyává válik. Jézus azt mondja, hogy azt a nővért szeretnem kell, hogy imádkoznom kell érte, még akkor is, ha a magatartása folytán azt kellene hinnem, hogy ő nem szeret engem. „Hogyha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmatok leszen? mert a bűnösök is szeretik azokat, akik szeretik őket.” (Sz. Luk. VI. 7.) És nem elég szeretni, bizonyságot is kell tenni róla. Természetes, hogy boldogok vagyunk, ha megajándékozhatjuk egy barátunkat, különösen meglepetéseket szerzünk szívesen, de ez egyáltalán nem azonos a szeretettel, mert a bűnösök is ugyanezt csinálják. Íme, amire még Jézus tanít engem: „Adjátok meg MINDENKINEK, amit kér és ha valaki ELVISZI, ami a tiétek, ne kérjétek Vissza.”