Adni mindazoknak, akik kérnek, ez nem olyan édes, mint kínálni magunkat, önkéntes szívvel; s még hogyha kedvesen kérnek, akkor nem nehéz adni, viszont ha szerencsétlen módon nem használnak elég finom szavakat, máris fellázad a lélek, ha csak meg nem gyökeresedett a szeretetben. Ezer okot talál arra, hogy visszautasítsa, amit kérnek tőle és csak miután meggyőzte a kérőt gyöngédtelensége felől, adja meg végre kegyesen azt, amit az igényel, vagy tesz neki valami apró szolgálatot, aminek a teljesítése harmadannyi időbe kerül, mint amennyi képzelt jogainak érvényesítéséhez kellett. Ha nehéz adni mindenkinek, aki csak kér, még ezerszerte nehezebb hagyni, hogy elvegyék, ami a miénk, anélkül, hogy visszakérnénk azt. Ó, Anyám, azt mondom, hogy nehéz; inkább úgy kellene mondanom, hogy nehéznek látszik, mert Az Úr igája édes és terhe könnyű264, mihelyt elfogadjuk, már érezzük is az édességét és felkiáltunk a Zsoltárossal: „FUTOTTAM parancsolataid útján, mióta kitágítottad a szívemet.”265 Egyedül a szeretet tudja kitágítani a szívemet. Ó, Jézus, mióta ez az édes láng emészti, örömmel futok a te ÚJ parancsolatod útján. Futni akarok rajta addig a boldog napig, amikor egyesülve a szüzek karával, követhetlek a végtelen tereken át a te ÚJ énekedet zengve, amely nem lehet más, mint a Szeretet éneke.