Egy másik alkalommal egy olyan nővérrel voltam szemben a mosodában, aki annyiszor fröccsentette a piszkos vizet az arcomba, ahányszor csak felemelte a padján a zsebkendőket; az első mozdulatom az volt, hogy hátralépjek, megtörölve arcomat, s így megmutassam a nővérnek, aki meglocsolt, hogy szívességet tenne nekem, ha nyugton maradna, de azonnal arra gondoltam, hogy igen ostoba volnék, ha visszautasítanám a kincseket, melyeket oly bőkezűen osztogatnak nekem és nagyon ügyeltem, nehogy a vívódás meglássék rajtam. Minden erőmet összeszedtem, hogy kívánjam, bár kapnék minél több piszkos vizet, úgy hogy a végén valóban megkívántam a meghintésnek ezt az új fajtáját s megígértem magamnak, hogy máskor is visszajövök erre a szerencsés helyre, ahol annyi kincset kaptam.