Szent Terézia Anyák küldötte névnapi virágcsokor gyanánt 1895-ben az én első kis fivéremet.[1] Nagymosáson voltam, nyakig a munkában, mikor Jézusról nevezett Ágnes anya félrehívott s egy levelet olvasott fel, melyet csak az imént kapott. Volt egy fiatal szeminarista, aki, ahogy mondta, Szent Terézia sugallatára kért egy nővért, aki különösképpen az ő lelke üdvének szentelné magát és imáival és áldozataival segítené akkor, ha majd hittérítő lesz, hogy sok lelket tudjon megmenteni. Megígérte, hogy arról, aki így nővérévé lesz, minden szentmiséjében megemlékezik. Jézusról nevezett Ágnes anya azt mondta: ő úgy akarja, hogy én legyek ennek a leendő misszionáriusnak a nővére.

[1] Ez a pap, Maurice-Barthélemy Bellière, a bayeuxi egyházközség szeminaristája és misszionárius-jelölt volt. 1897. szept. 29-én, Teréz halálának előestéjén szállt hajóra Algír felé, ahol a Fehér Atyák noviciátusába lépett. Néhány évi afrikai missziós működés után álomkórt kapott, visszatért Franciaországba és 1907. júl. 14-én halt meg.