Ideje, hogy visszatérjek fivéreim történetéhez, fivéreiméhez, akik most oly nagy helyet foglalnak el az életemben. — Emlékszem, hogy múlt évben, május végén egy napon ön hívatott ebéd előtt. Erősen dobogott a szívem, mikor beléptem önhöz, drága Anyám; azt kérdeztem magamtól, hogy vajon mit is fog mondani nekem, mert első alkalommal történt, hogy így magához kéretett. Miután hellyel kínált, ezt az indítványt tette: „Akarja‑e magáévá tenni egy olyan hittérítő lelki érdekeit, akit pappá fognak szentelni és hamarosan útnak indul?” [1] És azután, Anyám, felolvasta nekem ennek a fiatal Atyának a levelét, hogy tisztán lássam: mit kér tőlem. Az első érzésem öröm volt, amelyet hamarosan félelem váltott fel.

[1] Adolphe-Jean-Louis-Eugène Roulland a párizsi idegen Missziók Társaságának a szeminaristája volt. 1896. jún. 28-án szentelték pappá, a következő évben aug. 2-án szállt hajóra Kína felé. 1909-ben különféle feladatok elvégzésére visszahívták Franciaországba. 1934. június 12-én halt meg.