„... Régebben, mikor apukánk betegsége alatt Genovéva nővérem (Céline) látogatóba jött, nem tudtam neki elmondani félóra alatt²⁰ mindazt, amit szerettem volna. Ha elfelejtettem valamit, vagy egy benső felvilágosítást akartam vele közölni, kértem az Úr Jézust, értesse meg vele azt, amire gondoltam, és a legközelebbi látogatáskor világosan láttam, hogy meghallgatott ... Eleinte, mikor szomorú volt, és nem sikerült őt megvigasztalnom, vérző szívvel mentem el, de csakhamar megértettem, hogy képtelen vagyok arra, hogy valakit megvigasztaljak. És azóta nem fájt, ha szomorúan hagyott is el. Megkértem az Úr Jézust, pótolja az én tehetetlenségemet.”

„Ettől az időtől kezdve, ha valakinek akaratlanul fájdalmat okozok, kérem a jó Istent, tegye azt jóvá, aztán többé nem bánt a dolog.”

²⁰ A szabály által meghatározott idő