Azon beteljesedett vágyára vonatkozóan, hogy Céline nővére (a szent Ábrázatról nevezett Genovéva nővér) közelében legyen:

„Teljesen lemondtam Genovéva nővéremről, de nem mondhatom, hogy nem vágyódtam utána. Nyáron a matutinumot megelőző hallgatási óra alatt a teraszon ülve nagyon gyakran így szóltam magamhoz: Ó, ha Célinem is itt lenne mellettem! ... De túlságosan nagyboldogság lenne ez! Megvalósíthatatlan álomnak tűnt fel előttem. Ezt a boldogságot azonban nem természetből kívántam, csak a lelkéért, hogy ő is követhesse az én kis utamat. És mikor belépett hozzánk, s nemcsak hogy belépett, hanem teljesen reám bízták őt, amikor láttam, hogy a jó Isten mennyire túlhaladja minden vágyamat, akkor megértettem, mily végtelen szeretettel szeret ő engem.”

„Igen, kicsi anyám, ha alig nyilvánított kívánságom így teljesült, úgy lehetetlen, hogy az én nagy vágyaim, melyekről a jó Istennek folytonosan beszélek, ne nyerjenek teljes meghallgattatást.”

Kéziratára vonatkozóan: ²⁶
„Kis anyám, olvassa majd át mindazt, amit írtam. Ha jónak látja, hogy abból elhagyjon valamit, vagy hogy hozzátegye azt, amit talán élőszóval mondtam, ez annyi, mintha én tettem volna. Gondoljon majd erre, és ne legyenek aggályai emiatt.”

„... Ismeri, egyedül maga ismeri lelkemnek minden rejtekét! ...”

²⁶ A hó első napjaiban hagyta abba az írást. Kéziratának utolsó lapjai ceruzával vannak írva.