Dávid hátradőlt a kanapéján, kimarkolt kis chipset,
cisszentett egy doboz sört, és nézte tovább az akciófilmet.
Góliátot úgyis csak az Úr ereje képes elintézni,
profibban meg is oldja, mintha egy ilyen
szakképzetlen, törpe harcos bénázna a kavicsaival.
Mózes új szakállolajat hozott a barber shopból,
a tükör előtt állva próbálgatta, milyen hatást kelt,
van benne vitamin, kondicionáló, bio szantálfa-olaj, 
amúgy sincs kedve a fáraó szélhámos guruival
versenyezni, szónokolni sem szeret, a kutya se
hallgat rá, meg dadogós is, azért rendelte mellé
Áront az Úr, majd megoldódik minden nélküle,
hiszen hatalmas az Isten, leküldi csapásait,
hullanak a katonák, mint a legyek, és Izrael
népe is kitalál magától a pusztába, vesződjön velük
a Magasságbeli, ha már ilyen ügyesen kiválasztotta őket.
József rágyújtott egy spanglira munkaszünetben,
minek strapálja magát, annyit dolgozik, amennyit
muszáj, amelyik munkafelügyelő engedékeny, 
annál egész könnyen túl lehet élni a műszakot,
kockáznak a haverokkal, ha valaki csen egy kis piát, 
iszogatnak, úgyis minden mindegy,
ha szabad embernek kedve szottyan
agyoncsapni egy ilyen mihasznát, senki
nem fog rászólni érte, a rabszolga fogyóeszköz,
bármelyik nap az utolsó lehet, így aztán 
gondosan magában tartotta bizarr
álmait, és a másokét sem igyekezett megfejteni,
csak a baj van az ilyesmivel, ha éhínség lesz,
az Úr szíveskedik majd megmenteni valahogy
a gyilkos tesókat meg az egész gyülevész népséget.
Salamon király kőgazdag volt, vett egy új Lamborghinit,
és fel-alá sétálgatott az Armani-öltönyében, 
derékban kicsit bő, majd lecsapatja
az udvari szabója fejét, úgyis unja már a pojácát,
kedvtelve pörgette az ötszáz feleségétől érkezett 
képüzeneteket, melyeken csábosnál csábosabb
pózokban igyekeznek aznap estére ágyasházukba
csábítani őt, kortyolt az Izraeli Hegyközségi Borverseny 
aranyérmes nedűjéből, a nyavalyás pereket pedig,
a sok jajveszékelő sértettel és kibogozhatatlan üggyel
ráhagyta a Legfelsőbb Bíróságra, dehogy vacakol ezzel,
Isten majd igazságot tesz, úgyis ő a legfőbb bíró.
Ja, nem.
Isten cselekszik, de meghív, mint a táncmester,
aki bemutat velem egy új lépéssorozatot, 
rá kell hagyatkozni, vele együtt forogni,
érezni a mozgást, követni, ahogy tudom. 
És persze nem csak a látványos futkorászás,
tevés-vevés minősül cselekvésnek, 
az imában is Istennel táncolok, ő vezet,
együtt átalakítjuk a világot, még ha ez 
a világon nem is látszik. Nem a látszatra megyünk.