Ti vagytok a föld sója!
A só minél többet panaszkodik,
annál inkább betölti a szerepét.
Messzi földről jönnek a kiválóan rinyáló
sóért, mely ízesítés helyett fűnek-fának
elsírja, milyen rettentő nehéz dolga van,
a világon mindenki vele akar sózni,
sőt, rá is akarják sózni másokra,
teljesen ki van már készülve,
legszívesebben csak tespedne,
mint egy sózsák.
A só annál népszerűbb és kapósabb,
minél többet hangsúlyozza,
mekkora szükség van rá,
mindent ő csinál meg mások helyett,
az egész gyülekezet teljesen tehetetlen
őnélküle, ezeket a mostani, sótlan papokat,
lelkészeket is hol képzik, hogy ilyen
gyámoltalanok, ha ő nem dolgozna
egyfolytában, már régen összeomlott
volna itt minden.
A só annál fontosabb és kihagyhatatlanabb,
minél többet tud teológiából,
és minél nagyobb dózisban zúdítja
mások fejére az igeidézeteket.
Elsírhatja neki bárki szülője halálát,
gyermeke hányattatásait, munkahelyi
gondjait, párkapcsolati problémáit,
ő egy jól irányzott kegyes szólammal
durr, betalál, és jól képen sózza az illetőt.
A felháborodott sónak nincsen párja,
tudja ezt mindenki, már a tőzsdén is jegyzik,
ő tartja legaprólékosabban számon
a mások bűneit, belelát az agyakba,
az ágyakba, a házakba, a zsebekbe,
nem felejt, és soha semmit nem bocsát meg.
Bárkit behintenek az ő masszív figyelmével,
elevenen fog elégni, nincs irgalom.
Hogyan legyünk olyanok, mint a só,
szinte észrevétlenek, nem tolakvók,
mégis lényegesek, markánsak,
pótolhatatlanok, de visszahúzódók?
Fel van adva a lecke…
Kép: Motoi Yamamoto sólabirintusa