Pilátus rámordult Jézusra: – Miért nem beszélsz?
Nem tudod, hogy jogom van kivégeztetni vagy
szabadon bocsátani téged?
Mire Jézus gúnyos mosollyal:
– Igen? És akkor milyen hatalmad volt,
amikor az erősebb fiúk kisbékának csúfoltak,
és kidüllesztett szemmel kellett
ugrálnod az udvaron, ők meg folyton
kigáncsoltak, és kiröhögtek?
Ezért is ragaszkodsz most annyira
megszerzett pozíciódhoz…
Pilátus könnyes szemmel bámult rá:
– Varázsló vagy talán, hogy így belelátsz
a múltamba, titkaimba?
Ja, nem.
Jézus dzsang-dzsang, lazán kibocsát
egy-egy gyilkos villámot,
és a két ajtónálló holtan esik össze.
Aztán egy kisebb villámmal szénné
süti Pilátus bal vádliját.
A helytartó vonaglik és üvölt.
Jézus vidáman szemléli:
– Na, hogy ízlik a valódi hatalom?
Az, amelyik a mindenható Istentől való,
és messze felülmúlja az emberi
természetet… Azt képzelted,
hogy imponálni fogsz a nyomorult
aranyaddal meg a pöffeszkedő császárok
által adományozott nevetséges titulusoddal?
Ha akarom, egy csettintésemre megdől
az egész nyavalyás Római Birodalom.
Van még kérdés?
Ja, nem.
Jézus behízelgő tekintettel nézett a rómaira:
– Kegyeskedj megtekinteni prezentációmat,
ó, Pilátus! Mindössze három év leforgása alatt
több mint tízezer megtett kilométer Judea területén,
számtalan kistelepülést érintve, hatszáznyolcvan leprás
orvosi papírokkal bizonyított meggyógyítása,
háromszázkilencvenhat vak nyerte vissza látását,
százhetvenhárom ördöngös szabadult meg és él
pszichológiai problémák nélkül, hétszázharminc
sánta, béna, csonka lett ép, egészséges,
amihez hozzájön több tucat feltámasztott
halott, alkalmanként pár kiló pékáru és hal
tízezerszeresére szaporítása, igény szerint hatszáz
liter víz csúcsminőségű borrá változtatása.
Mérlegelj, helytartó! Nem többet érek neked
élve, mint holtan? A főpapok meg, ezek a férgek,
így is, úgyis gyűlölni fognak téged!
Ja, nem.
Azt mondta:
– Semmi hatalmad nincsen felettem,
csak annyi, amennyit Atyám adott neked.