Engedjétek hozzám a kicsinyeket, 
nem, nem jól értettétek, 
nem csak a kellően megfélemlített, 
kimosdatott és beidomított, 
lesütött szemű gyerkőcöket, 
akik tudják, hogy a bácsi jelenlétében 
jól kell viselkedni, különben 
desszertmegvonás lesz
meg ráförmedés 
minősíthetetlen hangnemben.
Igen, gyere ide, mid van?
Azta, tűzoltóautó? Nem baj,
ha vijjog, tudod, buli van, 
ezért haltam meg 
és ezért támadtam fel.
Igen, az a néni dühödten
kattogtatja a fogsorát, 
ne törődj vele, őt is szeretem.
Gyere te is, hű, ez a Barbie 
meg bajuszos, hát ez vicces,
azt mondod, kakaót ivott?,
micsoda aranycsillámos ruha,
igazán csinos, bálba is mehetne,
de ha inkább vízibiciklizni akar,
akkor legyen a templompad Balaton.
Hoppá, ez a gumibéka 
milyen ügyesen szaltózik!
A mackó bebújt 
az énekeskönyvbe, az a sátra? 
A lapokat azért 
ne tépjük ki repülőnek!
És mit eszik ez a kis pingvin?
Virslit nutellával? 
Igazán különleges, 
én is megkóstolnám!
Igen, a karzat padlója hangosan
döng, ha ugrálunk rajta.
Igen, az üveggolyó remekül
gurul a szép piros szőnyegen,
én is így gurigázok atyámmal,
az egész Föld az üveggolyónk.
Jó, most legyünk halkabban,
mintha lopakodnánk, 
nehogy a sok lelakatolt szívű
bácsi meg néni felháborodjon.
Pedig velük is szívesen játszom,
remélem, mernek még örülni,
ha nem látja más, csak én.