Miért négyszer, négyféleképp van leírva
ugyanaz a sztori, miért nem egyszer,
de akkor szépen összehangoltan?
Nem vagyok egy mindenható Atyaúristen,
de ha rám bízták volna ezt az Evangélium-
projektet, olyan konferenciát szerevezek,
profi hangosítással, nyakbaakasztós
táblácskákkal, Dr. Med. Lukács apostol,
Mr. Péter emberhalász, Dr. János teológus,
és így tovább, lett volna catering bájosan
mosolygó egyenlányokkal, biblikus felirattal:
„Mirjam vagyok, segíthetek?”
Lehetett volna a kávégépnél eszmét cserélni,
kivetítőn analizálni a grafikonokat,
megvitatni, hány százalék szociológiai,
közgazdaságtani, történeti adalék
hozzáadása szükséges a Jézus-sztorihoz,
hogy hatékony, meggyőző végleges
szövegtervezetet állíthassunk elő.
A kötet elején hoznánk a konferencia
mögött álló szponzorokat illető
köszönetnyilvánítást, hála a
Jeruzsálemi Egyetem Esztétika Tanszékének,
Júdea Tartomány Halászati Hivatalának,
az Óhéber Orvosi Kamarának,
a Jákob és Társai Borászatnak,
Júdea Római Provincia Önkormányzatának,
a Főpapi Tanács Lelkigondozási Osztályának,
nagylelkű támogatásukért.
A rendezvényen köszöntöttük volna
a félmillió mérföldet balesetmentesen
lehajózott Galileai-tavi csónakkormányosokat,
egyesületünk 70., 80. és 90. kerek életévüket
betöltött tiszteletbeli tagjait.
Hiszen már évtizedek óta létezne egy
Messiás Barátai Emlékegyesület,
római cégbíróság bejegyzéssel,
ahogy elő van írva, ebbe a névbe
a papi tanács se köthet bele,
én lennék a szervezet elnöke.
Gatyába ráznánk az egész történetet,
kisimogatnánk a tanúk ellentmondásait,
befoltoznánk a likas emlékezetet,
lefaragnánk a túl dekoratív részleteket,
elkötött szamárcsikókat, megnyálazott sarat,
szombatnapon elmorzsolt búzakalászokat,
megölelgetett leprásokat, vízbe rohanó
disznócsordákat, nem kell a botrány
feleslegesen. Olyan szép, egyenletes,
perfekt céges beszámoló lenne,
nem ilyen emberszagú,
négyféle vérmérsékleten átszűrt,
mozaikos, indulatos, barbár iromány,
amitől összevissza kalapál az ember szíve.