Szent Pál azt mondja: Nagy misztérium a házasság, melyben „az ember elhagyja atyját, anyját és hit­veséhez csatlakozik és ketten lesznek egy testben." Nagy misztérium, titkos, jelképes valóság, mely mögött, isteni, szent dolgok rejtőznek.
Amikor Szent Pál rámutat a házasság „nagy misztériu­mára", a következő mondatban, mintha csak félre akarná lebbenteni a misztérium fátylát és egy pillanatra látni en­gedi ennek a misztériumnak a magvát, a velejét: „Én pe­dig ezt Krisztusra, és az Egyházra mondom." Nem hiá­ba mutat rá a házasság misztériumának velejére, nem hi­ába hivatkozott arra az éltető, tápláló kegyelemre, me­lyet Krisztus az ő Egyházára áraszt. Hiszen tagok vagyunk Krisztus testében, az ő húsából és csontjaiból. A keresz­tény házastársak pedig ezen felül megvalósítják házasság­kötésük által az ő misztikus életközösségének érzékelhe­tő jelképét — a házasságkötés megkülönböztetett módon részesíti a házaspárt Krisztusnak éltető, tápláló, ápoló ke­gyelmében.
Szent Pál tanítása szerint a házasság kegyelme a hívőt megszenteli és vele, rajta keresztül megszenteli a hitvestár­sakat és a gyermekeket.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)