Sokáig járhat az ember titkok mellett úgy, hogy ügyet se vet rájuk. A világnak, a természetnek tit­kai, a napfény elrejtett sugarai, a villamosság erői, hul­lámai közt így járt az ember, míg a tudomány fel nem fedezte őket. Pedig veszélyes dolog mélységek szélén jár­ni, örvények fölött evezni, titkos erők vezetékeihez nyúl­ni - és nem tudni róluk. A hit misztériuma előtt is sokan állnak úgy, hogy csak a test szemével néznek beléjük, de a lélek szemét nem nyitják ki számukra. Pedig a misztérium beszéde, a szimbólumok, jelképes cselekmények kifejező eszközei nem maradnak némán. Csak hallgatni kell rájuk, szívet, lelket megnyitni előttük.

Mily különös az is, hogy az Eucharisztiában a nagyobb titkot, mélyebb rejtélyt többen öntudatosítják, a Test misztériumát többen látják, mint a kenyér titkát, amely­ben a Test misztériuma is benne rejlik.

A titkok felfedéséhez alkalom kell, szerencse kell, meg­villanó rápillantás, rádöbbentő megnyílás kell... a világ misztériuma épp úgy benne rejlik egy vízcseppben, mint az óceánban, az élet titkát egy búzaszem épp úgy hordoz­za, mint a mindenség.

(Kenyérillatú Egyház)