Levették az Úr testét a keresztfáról és édesanyja ölébe tették. Az édesanya tartotta karjaiban a drága tes­tet, a vérrel borított, átszegezett halottat. Tartotta Betle­hemben, ölelte Názáretben. És most így kapja meg. íme, az Űr szolgáló leánya! Az Úr a kereszt alatt is kívánta szol­gálatát. Mily keserű lett volna az Istenanya csókja ezen a halott testen, ha nem az Úr szolgáló leánya lett volna! Hogy kövesedett volna meg a szíve, hogy állt volna meg a vére a rettenetes fájdalomtól. Hogy dacolt volna azzal, aki gyermeket adott neki és a gyermeket így vette el tőle! De mert az Úr szolgáló leánya volt, most is csak azt mondta: legyen nekem a te igéd, akaratod szerint.

Húsvét vasárnap hajnalán megvilágosodik a Szent Szűz szobácskája, belép rajta ragyogó szépségében a diadalmas Jézus. Feltámadt az Úr! Boldog volt a karácsony éjszaka, boldogabb a húsvét hajnala. A Fájdalmas anya, most lett igazán Boldogasszonnyá. Hite tette boldoggá, mert betel­jesedett mindaz, amit az Isten neki mondott. Elfogadta a hét tőrt, mely szívét élete folyamán átjárta. Most iste­ni Fia feltámadott testének ragyogó sebeiből itta a meg­váltás örömét.

(Szűz MÁRIA élete)