Az égből leszállott a Magasságbelinek Fia és a Szent­lélek erejével megtestesült a Szűz méhében. A rég várt Megváltó a földre szállt és a Szent Szüzet választot­ta édesanyjául.
Ez volt a gyümölcsoltó tavasz. Emlékét hitdeti minden­nap háromszor a hegyek, völgyek, rónák fölött csengő ha­rangszó, melyre kalaplevéve köszönti az ember Megváltó­jának, Istenének anyját, az angyal köszöntésével és imád­ságába foglalja azokat a szavakat, melyek kimondásától függött az Ige, a második isteni személy megtestesülése.
„Az angyali üdvözlet által adja tudtunkra Isten - úgy­mond Szent Jeromos - mily szép és nagyságos a minden­kor szűz Boldogasszony. Azt mondja az angyal: Üdvöz­légy malaszttal teljes, az Űr van teveled. Úgy illet, hogy az Isten a kegyelmek teljes bőségével gazdagítsa azt, aki a mennyek dicsőségét, a földnek Urat adott, általa száll béke a földre, hit a világba; általa veszett a bűn, nyert ren­det az élet, szabályt az erkölcs. Valóban malaszttal teljes, mert mások részenként kapták, de Máriáta a kegyelem özöne egyszerre szállt rá, betöltötte mindaz a kegyelem, ami Krisztusban van - bár másként, mint Krisztus."

(Szűz Mária élete)