Békességben minden sarjad, fejlődik; a szeíld életnek éppúgy kell a béke, mint a természetnek, a csen­des, nyugodt idő.
Viharok vannak pusztítók és tisztítók. Az élet zavarai is kettős hatásúak. Nem árt néha nagyobb megpróbálta­táson átmenni, főleg nekünk nem árt, kiknek az Úr meg­ígérte, hogy nem enged ránk nagyobb megpróbáltatást, mint amit elbírunk. Ő ismeri a mi gyöngeségünket és erőtlenségünket, ő pótolja saját erejével. Azért - csak bizalommal tovább.
A jó Isten azt akarja, hogy mindig egészen komolyan vegyük az ő szavait és az ő ígéretét. A szerzetesek számá­ra pedig a legnagyobb ígéretet adta: akik mindent elhagy­nak - százannyit kapnak e világon és az örök életet. Mi­nél tökéletesebben hagy el a szerzetes mindent e világon, minél elhagyatottabb, árvább lesz e földön, minél keve­sebbet vár szüleitől, rokonaitól, mentől jobban igyekszik megtartani a szegénységet, tisztaságot, engedelmességet, annál jobban megmutatja az Úr, hogy ő igazán ura ígére­teinek és atyja gyermekeinek, akinek a segítsége akkor van legközelebb, mikor legkevésbé várjuk.

(A levelezésekből)