A tegnap Krisztus-szemléletében sok az elváltozás; pedig Krisztus maga ugyanaz tegnap és ma. A szemlélet átalakulásának oka a szem és a szellem változá­sa. Az ifjú Tiziano¹⁵⁶ Velence párás levegőjében is biztos vonalakat, tiszta színfoltokat iát és vetít vásznaira. Az öreg Tiziano képein eltűnnek a határozott vonalak és színeit rezgő párafátyol bontja.

A szem nemcsak a tárgyat szívja fel, hanem kivetíti a tárgyba magába a lelket: a tárgyról való képzeteit, han­gulatát, eszményét, érzéseit. Ha történetesen ugyanazt a modellt festette volna Madonnának Angelico¹⁵⁷ és Bot­ticelli¹⁵⁸, de más lett volna Angelico Máriája és más Botticellié!

Ahogy a szem és szellem változása módosítja a festő lá­tását, ugyanúgy változtatja korok, irányok szellemtörté­neti átalakulása Krisztusnak képét. Ha a „tegnap" Krisz­tus-képét vizsgáljuk, akkor két alapvető változatát találjuk meg: az ókeresztény- és középkor megdicsőült Krisztusát és a reneszánsz-barokk kor történelmi, evangéliumi Jézu­sát. Mondhatnók úgy is: az ókorban a mennyei Krisztusa hívek eszményképe, a középkor vége óta inkább: a föl­di Jézus.               

(Krisztus képe tegnap és ma)

156. Tiziano-TizianoVecellio (1477/1485?- 1576) ave-lencei érett reneszánsz egyik legnagyobb festője, a híres triász, Paolo Veronese (1528 - 1588), Tiziano, Tintoretto (1518-1594), tagja. Munkásságuk együttesen reprezentálja a velencei festészet legragyogóbb korszakát.

157. Angelico (eredeti neve Guido di Pietro, dominikánus rendben felvett neve pedig Fra Giovanni da Fiesola volt. 1387/1395 k. - 1455) firenzei festő az olasz reneszánsz quattrocento időszakának jelentős festője.

158. Botticelli - Sandro Botticelli, eredeti nevén Alessandro di Mariano di Vanni Fílipepi (1445 -1510) itáliai festő, a korai reneszánsz (quattrocento) idején a firenzei iskola legjelesebb képviselője.