Az imádság fokai - a hangos imádságtól az elmél­kedésen át a misztikus szemlélődő, kontempla-tív imádságáig — Szent Ágoston által megrajzolt fokai a csendnek. Mily különös ez a csend-lépcső!
Először elhallgat a test, a nyelv, a szó; aztán hallgat a képzelet. Majd a lélek is hallgat önmagáról. Hogyan? Ügy, hogy elnémulnak vágyai, Önkeresése, magával és csak ma­gával törődése. Az önzés utolsó rezdülésének is meg kell szűnnie, hogy a lélek-csend teljes legyen.
Nemde: az ágostoni lépcsŐzet ugyanaz végső elem­zésben, mint Szent Teréz „Belső Várkastélyának" termei. Csodálatos palota, mely nem nyílik meg a kutató észnek, de megnyílik az imádkozó, térdre hulló embernek. És ha már megnyílt: a metafizika belép az ember fizikai életébe. Problémái: van-e érzékfeletti világ, valóság-e a szellem, mi a forrása az időben kibontakozó élethullámnak, törté­nelemnek, van-e Értelem, mely mindent megértet, a ká­oszt és kozmoszt, világtragédiát és komédiát — megoldód­nak abban a pillanatban, midőn a lélek csendjében meg­érti, megtapasztalja, mit jelent e két szó: Mi Atyánk!

(Az IMÁDSÁG ÉRTÉKELÉSE...)