Példabeszédeiben úgy állítja be saját országát, mint menyegzőt, melyet Jahve készít fiának; egy másik ószövetségre utaló hasonlata szőlőnek tekinti a messiási országot, magát Jahve fiának és örökösének, kit a szőlő­művesek megölnek. Halála előtt az összes szinoptikusok tanúsága szerint új szövetséget köt vérében, mely sokakért kiontatík a bűnök bocsánatára.
A párhuzam nagyon világosan idézi emlékezetbe a Sinai-hegyi szövetség-kötést. Ezzel, mint óval, elmúlttal állítja szembe az újszövetséget, melyet saját vérével köt meg. Jahvehoz való viszonyát a szinoptikusoknál is eléggé kifejezi azáltal, hogy őt oly értelemben nevezi Atyjának, magát fiának, hogy ez az atya-fiú viszony más teremtett lényre nem áll. „Mindeneket átadott nekem Atyám, és senki sem ismeri a Fiút más, mint az Atya, Az Atyát sem ismeri senki más, csak mint a Fiú, és akinek a Fiú ki akar­ja nyilatkoztatni." Amikor Atyjáról beszél, saját hozzája való viszonyának különbségét azzal is kifejezésre juttat­ja, hogy tanítványainak így szól róla: „a ti Atyátok," ma­gát nem foglalja bele, akkor sem, midőn azt mondja: így imádkozzatok: Mi Atyánk.

(Egyetemes vallástörténet)