A hogy a Névtelen a magyar földet nézi, úgy nem nézheti más, csak az, aki honfoglaló tekintettel a hazát látja benne. Ő még nem dúdolt magában Pósa-verseket a hazáról, tán nem is öntudatosította magában azt a gondolatot, hogy a haza és a szülői hajlék, ház össze­függenek, hogy a hon (Heimai) az otthonból van elvon­va. Annál csodálatosabb, hogy a magyar földet honfogla­ló szemmel tudja nézni. A foglalást nála mindig a szemlé­let előzi meg és egészen jellemző rája, ahogy a Kárpátok­ból leereszkedő vezéreknek, Ondnak, Ketelnek, Tárcáinak (Turzol) hegytetőről mutatja meg az Alföldet. „Akkor ez a három úr a földet, amíg a szem ellát, mindenünnen kö­rültekintette és módfelett megszerette; és azon a helyen pogány szokás szerint lóáldozattal nagy áldomást csap­tak."
Anonymus ezzel a látással foglaltatja el a hazát, ezért a mód felett való öröm és az elmaradhatatlan áldomás. — Lehet, hogy Mózesnek a Nebo hegyéről való széttekintése. az ígéret földjére — járt elméjében, mikor erről a szimboli­kus, honfoglaló tekintetről beszélt. Van érzéke nemcsak a nagy perspektívák iránt, hanem a lélek mélységei iránt is.

(Pannónia szépsége)