A mennyei Atya minden cselekvésünkben, szentmi-sehaílgatásunkban is - elsősorban a szívet, a szív szándékát nézi. Szentmisehallgatásunk akkor közli ve­lünk az Úr megváltó áldozatának gyümölcseit és kegyel­meit, ha lélekben egyesülünk az Űr Jézus áldozat-bemuta­tó szándékával. Mi az a szándék, mellyel az Úr a maga ál­dozatát a mennyei Atyának bemutatja:
A világban bejövén így szólt: „íme, eljövök, hogy meg­cselekedjem Atyám a te akaratodat." Ez Krisztus Urunk­nak nemcsak a legelső, hanem - mivel ő ugyanaz tegnap ma és mindörökké - örökkévaló gondolata, szándéka. Ez a szándék teszi őt áldozattá az ő életét, annak beteljese-dését a megváltó halálban. És mi az Atya akarata? A mi megszentelésünk. Az Atya akarta megváltásunkat, ezért az Üdvözítő ezt cselekszi mindhalálig, egész a keresztnek ha­láláig. ..
íme - a szentmisében is - testét átadja, vérét kiontja ér­tem. Itt is ugyanazt cselekszi, mint mikor az Olajfák he­gyén vért izzadott - értem, a nagytanács előtt elviselte a szégyent, az arculcsapást - értem, megostoroztatott, tövis­koronát hordott, keresztutat járt - értem.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)