Nemcsak megszentel, azaz lefoglal Isten szolgálatá­ra, hanem erőt is ád a házassági hivatás Istennek tetsző gyakorlására. Hogy milyen irányúak ezek a segí­tő kegyelmek, melyek a házastársak lelkét az üdv tényeire indítják, azt Szent Pál kifejezi akkor, mikor a házasságot Krisztus és az Egyház egyesüléséhez hasonlítja. Krisztus táplálja és ápolja Egyházának azon tagjak, akik a házasság szentségével az ő „nagy misztériumát" fejezik ki.

Ennek a segítő kegyelemnek első és főcélját abban lát­juk, hogy magát a házasságot, a házasságkötésből, mint szentségből származó köteléket (vinculum) fenntartsa, erő­sítse. A házasságkötés ugyanis elmúló tény, de belőle állan­dó, egységes és felbonthatatlan kötelék származik, mely a há­zastársakat életük végéig úgy kapcsolja egymáshoz, hogy egyrészt minden mással való nemi érintkezést a szentség erejével kizárjon (a házasság egysége), másrészt magát a köteléket teljesen kivéve az egyéni önkény megmásító, la­zító törekvéseiből, azt bensöleg és a bevégzés után külsőleg is, teljesen felbonthatatlanná teszi, úgy hogy még az Egy­ház sem bonthatja fel. Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.

(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)