Ha igyekszünk az egyházi rend szentségének mivoltába, annak kegyelmeibe behatolni, akkor meg­értjük azt, hogy az egyházi rend szentségét bár kevesen ve­szik föl, de ez a szentség mégis - mindenki javára, üdvé­re szolgál. Hisz feladata: opus ministerii, a szolgálat mun­kája, és ez a szolgálat - a hívek lelki üdvösségének mun­kája. A papság azért van megkülönböztetve a világiaktól, hogy a krisztusi élet átvezetője legyen számukra. A pap­ság feladata az, ami a távíró hálózaté az országban. Nem önmagáért van, hanem, hogy közvetítsen, éltessen, moz­gasson. A hívek a papok iránt tiszteletadással tartoznak. A pap Krisztus helyettese a világban. Ez a tisztelet Krisztus papi méltóságának szól. Azon papok iránt pedig, akik a híveknek elöljárói, a saját lelkipásztoruk, püspökük iránt a hívek engedelmességgel tartoznak. Ezt az engedelmessé­get Krisztus parancsolja. „Aki titeket vet meg, engem vet meg."

Mivel az egyházi rend a hívek üdvét szolgálja, azért a hívek imádságukkal támogassák Krisztus papságát, a sze­retet adományaival vegyenek részt az Egyház nagy mun­kájában, legyenek munkatársai a maguk életkörülményei közt a papságnak.

(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI)