Amikor Szent Ágoston az Eucharisztiát a jámbor­ság sacramentumának, szentségének mondja, ak­kor nemcsak arra gondol, hogy az Eucharisztia jámbor­ságot, áhítatot mozdít elő, fejleszt lelkünkben, hanem a sacramentum szónak akkori jelentésével arra is, hogy az Eucharisztiában a pietas, a jámborság tényleg benne van, benne rejlik. A jámborság szentsége, az egység jele, a sze­retet köteléke.

A jámborság, ájtatosság az az erény, mely az embert arra sarkalja, hogy megadja az Istennek a kellő tisztele­tet, hódolatot, imádást. Jámbornak azt az embert nevez­zük, aki buzgó az istentiszteletben, aki imádságos, áhíta­tos lelkiéíetet él, aki külsejében is úgy viselkedik, ahogy az Isten jelenléte megkívánja. A jámborság eme szentsé­gében tehát- az élő, igazi, krisztusi jámborságot, ájtatos-ságot szemléljük, azt, amely Krisztusnak szívében él - az Oltáriszentségben.

A szentségi Krisztus maga az igazi áhítat, ő a jámbor­ságnak teljessége. Benne éri el legtökéletesebb fokát az Is­ten imádása, tisztelete, az ő szívében gyullad fel legma­gasabb lánggal az imádság szent tüze, általa száll minden imádságunk is az égbe.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)