Legyen hitünk élő hitünk abban, hogy a hit maga is kegyelem, a keresztség kegyelme, és akkor nem fo­gunk nagyképűsködni az ellen, hogy az első áldozást ne csak 9-10 éves korban nyújtsuk a gyermekeknek.

A hitnek szellemével töltsük meg a családot, az iskolát és a társadalmat. „Az igaz a hitből él" - nemcsak otthon, hanem a közéletben is, politikában, iparban, kereskede­lemben, tudományban, művészetben. A mai világ arca ki­felé már pogánynak mutatkozik, mert az emberek, ha van is hitük, szégyenlik azt belevinni minden tevékenységük­be.

A hit az előfeltétele minden erénynek, a reménynek, szeretetnek, a sarkalatos erényeknek. A hit láttatja meg velünk a nélkülözőkben, szenvedőkben Krisztus testvé­reit, ez indítja szívünket résztvevő szeretetre. Hit nélkül nincs igazi szociális munka, hit nélkül nincs Karitász.

„Elékezzél meg, mily fejnek, mily testnek lettél a tagja." {Nagy Szent Leo) Ne felejtsd, hogy az Űr ítélőszéke előtt kell számot adnod, földismerted-e Krisztust az éhes em­berben, aki kenyeret kért, az utasban, aki szállásért fordult hozzád, a betegben, aid segítségedre szorult.

(áz örökélet forrásai,,,)