A megszentelő kegyelem és a belénk öntött erények természetfölötti felkészültségei a léleknek, melyek lehetővé teszik, hogy az ember a természetfölötti rend ja­vait művelje, és sajátos hajlamosságot adnak a lelki élet munkálásában. Az ember teljes értelmi és akarati közre­működésére szorulnak. Az Úr szőlejében állítanak - napszámosnak. Ráhelyeznek az élet tengerére, adnak csóna­kot és evezőt a kézbe. Neked kell az evezővel dolgozni, neked kell kormányozni, küzdeni a széllel, hullámmal, örvénnyel. Adnak hárfát, de neked kell nehezen tanulni, gyakorolni, hogy játsszál a lélek húrjain.

Ezzel szemben a Szentlélek hét ajándéka megadja azt, hogy az Úr napszámában ne napszámosként dolgozzál, hogy a fáradtságot ne erezzed, hanem vidám lélekkel, da­losán álljad a nap hevét és este sajnáljad, hogy már vége a munkának. Hogy tud a Lélek lelkesíteni, hogy tud ál­dozatot felejteni, hogy tud vigasztalni! A vértanuk még a vérpadon is örültek, boldogok voltak. A Lélek adományai nemcsak evezőt adnak a kézbe, ha­nem sokkal inkább - jó szelet a vitorláknak, jó irányt a futamnak.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)