Láttál-e már magas hegyről egy várost? A szemed el­csodálkozik azon, hogy felülről tiszta időben sem látod a házakat, tornyokat, kéményeket. Alulról, ha né­zed, észre sem veszed, hogy közted és az ég közt táboroz a város minden piszkos gőze, gáza, füstje és korma. De ha felülről nézel lefelé, akkor ez a sötét piszkos réteg eltakarja a várost, a mezőt szemed elől. És ebben a légkörben élnek az emberek, élsz te magad is; itt csiripelnek a verebek, a bokrokban énekelnek a rigók; fönnt, a piszkos levegőben, röpködnek a madarak. Csak a sasok - járnak fönnt, az egészen tiszta légben. A sasoknak sötét az a levegő, mely­ben a kisebb madarak élnek — és a saslelkeknek éjszaka az, amit a földön kúszó lelkek világosságnak éreznek.
Aki ily légkörből fel akar jutni a tiszta magasokig, aki a sziklák ormán akar megpihenni és élvezni a napot és messze kinézni az Isten alkotására, a nagy természetre, an­nak át kell jutnia azon a sötét régión, mely a föld és a ma­gasság közt elterül... Aki a Napok Napjához, az Istenhez akar eljutni, annak is át kell jutnia azon az éjszakához ha­sonló sötétségen, melyben él, amely körülveszi...

(AZ ELVESZETT PARADICSOMTÓL...)