Az Egyház a Rituáléban, a Szertartáskönyvében gyűjtötte össze azokat az imádságokat, melyekkel a jó halálra akarja előkészíteni a híveket. Kérnünk kell az Isten szentjeit- köztük ép Szent Benedeket- a jó keresz­tény halál kegyelméért.
Lélekben álljunk útra készen az utolsó útra és mond­juk el önmagunkért ezeket az imádságokat. De ha tehet­jük, látogassuk a betegeket is és imádkozzuk el értük az Egyház könyörgéseit. Mily csodálatos fények sugároznak belőlük, mélységes hit, aggódó gondoskodás, szorgos vé­delem, féltő bizakodás.
A másvilági út előtt így könyörög például az Egyház: „Indulj utadra keresztény lélek ebből a világból a min­denható Atyaistennek nevében, ki téged teremtett; az élő Isten Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, ki érted szenve­dett, a Szentlélek Isten nevében, ki reád szállott; a dicső­séges Boldogságos Szűz Máriának, az Isten anyjának ne­vében, az angyalok, főangyalok... a szent apostolok, az evangélisták... az Isten minden szentjeinek nevében: le­gyen ma békességedben szállásod és a Szent Sionban la­kásod. A mi Urunk Jézus Krisztus által." Ajánljuk magunkát is az Isten irgalmába.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

18. Szent Sión - Jeruzsálem délkeleti dombja. A próféták írásaiban és az énekekben számos alkalommal előfor­dul, de természetesen nem egészen eredeti értelmé­ben, hanem a Templom-hegyre és Isten lakóhelyé­re való utalással. A Krisztus utáni időkben a délkele­ti domb pusztasággá vált, viszont a nyugati dombon Heródes palotája fennmaradt. Ekkor már a délnyu­gati dombot nevezték Sionnak, ahol megbízható ha­gyomány szerint az őskereresztény egyház központ­ja volt (cenaculum). A 350 körül épült pompás ba­zilikának Sancta Sión lett a neve - mely nem azonos Dávid király templomával.