A gyóntatószék ítélete arra való, hogy biztosítson bennünket arra a két ítéletre, melyen majd meg kell állnunk, melyen az Isten már nem földi helyettese ál­tal, hanem közvetlenül fog megítélni minket: a külön íté­letre és az utolsó ítéletre.
Az Üdvözítő maga mondja: ha megítélitek önmagáto­kat, nem fogtok megítéltetni. Itt a mód, hogy megítél- jük magunkat. Van alkalom, hogy betekintsünk az „írott könyvbe", lelkiismeretünkbe és önmagunkat vádoljuk a legsúlyosabb váddal, hogy az Isten szent fölségét megsér­tettük, hogy eltékozoltuk azokat a kegyelmeket, melyeket mennyei Atyánktól kaptunk. Vádoljuk magunkat azzal, hogy Üdvözítőnk kínszenvedésének, halálának voltunk okai, hogy miattunk ömlött a Megváltó vére. Ó szentsé­ges Vér, csodás misztérium! Kárhozata a megátalkodot­taknak, de üdvössége, váltsága, szabadulása a bűnbánók­nak! Ó szentséges Vér, melyben ott az irgalom és igaz­ság ítélete. Jézusom, értem kiontott véreddel moss tisztá­ra engem!
A bűnbánat szentsége - fáradságos keresztség... A ke­resztség kegyelmeiért - a mi Urunk vette vállára a keresz­tet.

(Az ÖRÖKÉLET forrásai. ..)