Hogy a munka, a fizikai és szellemi munka - tény­leg újkultúrának vált forrásává, hogy átalakította a föld színét, azt a keresztény kultúra világot átfogó alko­tásai közt - a Tre Fontane is igazolja. Jó, hogy itt eszme, történelem és valóság úgy összetalálkoznak. Mocsarak le-csapolása, vadvizek szabályozása mellett itt találod Szent Benedek fájának késői ágát, a trappistákat, akik a fizikai és szellemi munkát ma is Szent Pál módjára egyesítik. Építe­nek monostort, díszítenek templomot, találékonyságuk­kal orvosságot készítenek a méregből, munkájuk kamat­jából művészeket foglalkoztatnak, hogy itt Szent Pál vér­tanúságának helyére az anyagi és szellemi kultúra halha­tatlan emlékeit állítsák és fenntartsák. És mindezt teszik a „corpus Christi mysticum" (51) kicsinyített másának átélé­sével - a Krisztust helyettesítő apát vezetése alatt álló mo­nostori közösségben. Ilyen monostor valóban mintája a keresztény munkaközösségnek; család és nem szakszerve­zet; otthon és nem gyár; közösség, communitas, melyet a szeretet és a hagyomány köt össze, nem erőszakkal és gyű­lölettel összehajtott kollektivizmus. Élő szervezet ez nem pedig emberekből összetákolt gépezet.

(Tre Fontane)

51. Corpus Christi mysticum - Krisztus misztikus tes­te. Az egyházat, mit egészet értjük rajta, de nem első­sorban a fizikai látható voltát, hanem a szellemi, lel­ki misztikus létét, mely a szentségek fogalomkörébe emeli azt.