Kühár Flóris Vallomások és gondolatok
Napi Ima0 imádkozás 
Homo Strígoniensis-nek neveznék azt az ősembert, aki a várhegyen Esztergom alapjait megvetette, ha csontjait megtalálnák. Bizony értékes lelet volna! Hogy mérnék le koponyájának alkatát, űrtartalmát, testének nagyságát. Megállapítanák történelmi korát, keresnék rokonait. Kimutatnák, mit hozott magával, mik voltak szerszámai, fegyverei, edényei. Lassankint egész kultúrája kibontakoznék az utókor előtt. Annyi bizonyos, hogy ez is a „homo sapiens"-nek, az eszes embernek egyik válfaja. Én azt hiszem, hogy az esztergomi ősember más jelzőt is megérdemelne. Homo dominus: a szó eredeti és fejlett értelmében: domusban, lakásban települő, kultúrát teremtő ember... alig elégedett meg a barlanggal, vagy sátorral. A követ egymásra rakta és házat épített megérezte, hogy ez a hegy uralkodik a messze tájak fölött... Tán úgy érezte, hogy a folyó az ő lábainál akar elterülni, mint a hódolni jött; a síkság feléje küldi kincsit a halmok hullámos hátán... Az ősember értelmes szeme meglátta, hogy Esztergom a Duna medencéjének kapuja. Aki ebben a kapuban megveti a lábát, az Nyugat és Kelet kulcsát tarthatja kezében.
(Esztergom)