Homo Strígoniensis-nek neveznék azt az ősem­bert, aki a várhegyen Esztergom alapjait megve­tette, ha csontjait megtalálnák. Bizony értékes lelet volna! Hogy mérnék le koponyájának alkatát, űrtartalmát, tes­tének nagyságát. Megállapítanák történelmi korát, keres­nék rokonait. Kimutatnák, mit hozott magával, mik vol­tak szerszámai, fegyverei, edényei. Lassankint egész kultú­rája kibontakoznék az utókor előtt. Annyi bizonyos, hogy ez is a „homo sapiens"-nek, az eszes embernek egyik vál­faja. Én azt hiszem, hogy az esztergomi ősember más jel­zőt is megérdemelne. Homo dominus: a szó eredeti és fej­lett értelmében: domusban, lakásban települő, kultúrát teremtő ember... alig elégedett meg a barlanggal, vagy sá­torral. A követ egymásra rakta és házat épített megérezte, hogy ez a hegy uralkodik a messze tájak fölött... Tán úgy érezte, hogy a folyó az ő lábainál akar elterülni, mint a hó­dolni jött; a síkság feléje küldi kincsit a halmok hullámos hátán... Az ősember értelmes szeme meglátta, hogy Esz­tergom a Duna medencéjének kapuja. Aki ebben a kapu­ban megveti a lábát, az Nyugat és Kelet kulcsát tarthat­ja kezében.

(Esztergom)