Minden művészetnél nagyobb a lélek önművelé­se, minden tettek között a legértékesebb: az er­kölcsi cselekvés. Az erkölcsi cselekvés alakítja ki az ember önmagán Isten egyszülött Fiának, Krisztusnak vonásait és így egész karakterébe, életébe beleviszi az Isten képmását. íme, néhány elnagyolt vonással megrajzoltuk az isten képét az emberi lélekben! Ha egy tájképben gyönyörköd­ni akarunk, jó, ha magát a tájat, az eredetit, ismerjük. A műalkotás a modellre, a mintára utal bennünket; a lélek az Isten műalkotása, melyben önmagát akarja utánozni! Igazán isteni jegyekkel ellátva, ezeknek tudatában, csodál­ni lehet-e, hogy az első kísértés, mely az embert érte: olya­nok lesztek, mint az Isten!

Az ember érezvén magában a tudásnak és a szabad cse­lekvésnek isteni vonásait, ebben a kísértésben elbukott, mert az Isten képmása helyett Isten akart lenni. Ezek a vonások Istentől valók, ő rajzolta bele a lélekbe őket. Az emberi öntudat pedig mindjárt kezdetben függetleníteni akarta magát a Teremtőtől és azóta Ís az emberi élet egyik iránya az önistenítés, az Istentől való elszakadás.

(Isten képe az emberen)