Az anyag nem hat vissza önmagára, nincs öntuda­ta. A reflexió fénye által lesz a lélek saját magának birtokosa, ura. A reflexió adja meg az egyénnek azt a ha­talmat, hogy önmagának mélységeibe szálljon, hogy sa­ját lelkének rezdüléseit figyelemmel kísérje; az akarat ref­lexiója, önmagára való visszahatása adja meg az önneve­lésnek lehetőségét.

A spontaneitás révén, az öntevékenység révén a lélek ura lesz a külső világnak; a reflexióval pedig ura lesz ön­magának, íme, ez az önmagának és önmagából élő Isten­nek a vetülete a lélek mélyén; egy jegy, mely az Istentől rajzolódik belénk, egy sugár, mely az ö fényétől ragyog.

De a lélekben ez a két vonás, a szabad spontaneitás és a reflexió, más módon is tükrözi az Istent; vagy: az Istennek más tulajdonságait is belevetíti a lélekbe. Az Isten mindentudó ismeret és mindenható akarat; a lélek ismeretében és akaratában halvány másolatképen, gyenge hasonlóságképen az Istennek ezen két vonása je­lenik meg.

Aquinói Szent Tamás mondja, hogy „anima humana est quam modo omnia - az emberi lélek valamiképpen minden.

(Isten képe az emberen)